Biztonsági okokból a kocsit La Ciotatban hagytuk és vonattal megyünk be Marseille-be. Hamarosan megérkezünk. Első úticélunk a régi kikötő.

(10:24)

Itt vagyunk La Ciotat mellett egy pihenőben. Alattunk a város fényei, mellette a tenger. Itt fogunk éjszakázni, aztán reggel 10-kor indul a vonatunk Marseille-be.

Lényegesen jobb itt az idő, mint fent az Alpokban, de végül is ezt vártuk.

(23:07)

Tekintettel a mostoha időjárásra úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Marseille környékére. Csodás a táj, és szépen süt a nap, de lefagy a tökünk. Inkább utazunk 3-4 órát, de még így is jobb a tengerparton aludni a kocsiban, mint itt fent 1800 méteren az Alpokban. Nem is értem egyébként, hogy ez hogy üzemelhet télen. A szobákban csak 1 kis radiátor van, ami maximumra állítva sem tudta 1 nap alatt felfűteni ezt a kis egérlukat.

Ráadásul internet úgy van, hogy 15 EUR/hét. Ennyi pénzt nem áldozok rá, mobilnetről meg nem akarok netezni, mert fogy az adatkeret.

(15:18)

Hosszú és fárasztó út végén megérkeztünk Puy-Saint-Vincentbe az EB faluba. Elég kemény túra volt az esőben a szerpentineken. A rossz látási viszonyok miatt, csak nagyon lassan tudtunk haladni.

Baromi hideg van, szóval bekapcsoltuk a fűtést. Most felbontunk egy sört, aztán megyünk aludni.

(02:25)

Megérkeztünk La Ciotatba, ami Marseille mellett van a tengerparton. Tamást kiraktuk a szállásánál, és lementünk a tengerpartra. Természetesen egyből bementem a vízbe térdig. 19 fokos a tenger szóval nem mondható túl melegnek. Csoszogok ki a vízből, egyszer csak éreztem, hogy valami rápottyant a tarkómra. Letöröltem a kezemmel, hát egy madárszar. Óvatosan felnéztem, nehogy a szemebe is kapjak. Hát egy sirály. Getta majdnem elesett úgy röhögött. :)

Kicsit bóklásztunk még a tengerparton, hátha a többiek is kapnak az égi áldásból, de úgy látszik mára már kiszarta magát a rohadt dög. Szerencsém volt mert a közelben leszállt és le tudtam fotózni.

Visszamentünk a kocsihoz, ettünk és elindultunk Puy-Saint-Vincentbe a magyar EB faluba. Nincs más megoldás mivel Marseille közelében nem sikerült szállást intézni. Szóval még előttünk áll egy 275 km-es út fel az Alpokba. Jó a hangulat, Getta abszolút illik a csapatba.

(21:40)

Elég komoly dugóban kerültünk, ezért megálltunk egy Lidlnél pihenni. Még minimum 200 km áll előttünk, de időnk az van. A meccs csak szombaton lesz. :)

(17:49)

Most jöttünk át a Millaui viadukton. Kinézetre olyan mint a Megyeri híd, csak tízszer akkora. A mélységben elterülő völgy és a hegyek csodás látványt nyújtanak.

(16:08)

Megérkeztünk Albiba. Egy kis pihenés után folytatjuk utunkat a millaui viadukt felé.

(13:35)

Mint az a korábbi bejegyzésekből is látható nagyon jó napokat töltöttünk Bordeaux-ban. Gondoltam írok róla pár érdekességet.

Időjárás

Nem lehet szó nélkül elmenni az időjárás mellett. Korábban már olvastam róla, de nem hittem el. Süt a nap, aztán egyszer csak kinyitja valaki a zuhanyt, és esik az eső. Pár perc múlva újra süt a nap. És ez megy egész nap. Felszállunk a villamosra, elkezd esni az eső, 1 megálló múlva már nem. Bár eleinte furcsa volt, hamar megszoktuk.

Közlekedés

A közlekedésről annyit, hogyha itt élnék, a kocsimat belökném a Garrone folyóba. Lehetetlen közlekedni. Minden lámpa piros, lehetetlen haladni. Nincs olyan, hogy "zöld hullám". Ezzel szemben a tömegközlekedés remek. A villamosok gyakran járnak, tiszták, és csendesek. Emellett rengetegen bringáznak. Itt tényleg működik a "bubi". 1 EUR/óra összegért nem is drága.

Egy kis töri

A középkorban a franciák sokat harcoltak az angolok ellen. Bordeaux fontos kikötőváros volt ezért kőfalat építettek a város köré. Ez mára csak nyomokban látszik, a város régi kapui még most is állnak, és szépen rendben vannak tartva. A fal ellenére egyébként többször is angol kézre került a város.

A Place de la Bourse-n a Garrone partján található a híres víztükör. Nagyon érdekes és szép látvány. Főként éjjel, amikor ki van világítva minden. Az épületkomplexum Bordeaux fontosságát is őrzi. A középkorban kikötője komoly forgalmat bonyolított. Innen exportálták a bort hajókkal Afrikába, majd visszafele rabszolgákat hoztak. A rabszolgákat Amerikába szállították, és visszafele cukrot hoztak. Az épületkomplexum ebben az időben árutőzsdeként üzemelt. Szóval Bordeaux kikötője nagyon fontos szerepet játszott a francia történelemben.

Nem akarok tippeket adni Vityának, de innen dél felé található a Pont de pierre, ami a két városrészt köti össze. A hidat még Napóleon építtette. Jellegzetessége, hogy a nevének minden betűjére jut 1-1 luk a hídon.

Mivel most az autópályán vagyunk, nem akarok mobilnetről képeket feltölteni, de amint módom lesz rá, pótolni fogom. Hamarosan elérjük Toulouse-t, ahol letérünk Albi felé, hogy Árpit kitegyük a szállásán. Ha már ott vagyunk megnézzük majd a várost, mert állítólag az is nagyon szép.

(11:42)

Tegnap elég sűrű napunk volt. Reggel kiderült, hogy félreértés volt a szállásunkat illetően, és el kell költöznünk máshova. Délelőtt elmentünk a bormúzeumba. Meglehetősen érdekes épület, de 20 euróért nem volt "kedvünk" bemenni, hogy kapjunk egy pohár bort. A shopban 184 euróba került egy 2008-as Tokaji aszú esszencia. Szóval nem vásároltunk be borokból. :)

Szerencsére délután sikerült elérnem a másik srácot, akivel korábban már beszéltünk. Nabilnak hívják, és Nicolashoz hasonlóan Ő is tanár, csak Ő általános iskolában tanít spanyol nyelvet és testnevelést, így a szállásunk megoldódott. A tipikus arab vendégszeretetet élvezhettük.

Este elmentünk egy csodás parkba, majd a FANZONE-ba. Találkoztunk osztrákokkal és nagyon jókat ökörködtünk. Nem volt ami lekössön, mivel a franciák csak ott álltak a kivetítő előtt, és bámultak mint hal a szatyorban. Semmi hangulat. Ennyi erővel otthon is megnézhették volna a TV-n. Mindegy. Mi jól éreztük magunkat az osztrákokkal, belgákkal és az írekkel. A meccs után visszamentünk Nabilhoz, ahol épp nála volt pár haverja. Passzoltuk az alvást és fél 2-ig beszélgettünk. Bár ők a ramadán miatt nem ehettek, azért nekünk sütöttek pizzát. A mentatea is jól esett.

Reggel menetrend szerint felvettük David Getta magyar hasonmását, Tamást és Árpit, majd elindultunk Marseille felé. Ott még mindig nincs szállásunk, de nem aggódunk. Majd megoldjuk.

(11:05)