Megpróbálom összefoglalni, hogy mi is történt ma, bár még számomra is nehéz felfogni az eseményeket.

Tegnap este már jó hangulat volt a városban, érezni lehetett, hogy itt balhéra nem lehet számítani. Ma pedig ez be is bizonyosodott. A mérkőzés előtt a FANZONE környékén gyülekeztek a két ország szurkolói. Közös éneklések, képek, és jókívánságok.

Ezt követően átsétáltunk a gyülekező pontra, ahol már több ezer magyar hangolt. Néhány nótát követően megindult a menet a stadion fele. A rendőrök azonnal elkezdték lezárni az utakat, hogy a vonulás zavartalan legyen. A házak ablakaiból lógtak az emberek, és videózták, fotózták ahogy énekelve sétálunk. Piros-fehér-zöld füstök gyúltak, amik csak tovább fokozták a látványosságot. Aztán előkerült egy labda is, amit folyamatosan a levegőbe rugdosott a tömeg. A menethez folyamatosan csatlakoztak újabb és újabb csoportok, így mire elértük az autóutat, már kilométer hosszú volt a piros áradat.

Az útlezárások következtében a keresztforgalom is kilométeres sorokban állt, de ez senkit nem zavart. Kiszálltak a kocsikból fotókat készíteni, volt olyan aki a motorháztetőjéről fotózott. Az autóút mindkét sávján vonultunk, a szembe forgalom pedig állt, mivel a levezető utat is miattunk zárták le. De ez sem okozott nekik problémát. Kilométereken keresztül az álló kocsisorok mellett haladtunk, de ők csak mosolyogtak, ütemre dudáltak, átélték az eseményt.

Kb. másfél-2 óra alatt értünk a stadionhoz. Útközben Csaba kifejtette, hogy "mindegy, hogy nyerünk vagy győzünk, csak jó legyen a meccs". :) Ezen jót röhögtünk, és azóta már szállóige lett.

A stadionba belépés simán ment. Jegyellenőrzés, motozás, de semmi extra. A stadion csodálatos.

A valódi meccs előtt elbuktunk egy párharcot az osztrákok ellen. A felvezető műsor része volt egy hangerőpróba, ahol a táborok hangerejét mérték. 101 decibeles hangerővel ezt a csatát a sógorok nyerték, mivel a mienk "csak" 98 volt. A felvezetés amúgy látványos volt, majd megjelentek a csapatok és felcsendült a magyar himnusz. Érdekes módon a kivetítőn karaoke jelleggel a szöveget is lehetett olvasni (Király Lindának ajánlom figyelmébe a következő 2 meccsünket, hátha megtanulja).

A sógorok is elénekelték az övékét, majd elkezdődött a visszaszámlálás és a meccs. Nem volt telt ház, de baromi jó volt a hangulat kb. 15 magyar és ugyanennyi osztrák énekelt, bár őket csak ritkán lehetett hallani.

Még nem olvastam elemzést és nem néztem visszajátszásokat, mert azt szeretném leírni, amit én láttam. Az első percekben az osztrákok domináltak, de csak kapufáig jutottak. Aztán szép lassan elkezdtük átvenni a játék irányítását. A sok rövid passzos támadásvezetés és labdabirtoklás megtörte a lendületüket. A félidő közepén mondtam is Csabának, hogy ez a meccs nyerhető. Jobbak voltunk, de a félidőben még 0-0 állt az eredményjelzőn.

A második félidőben valamikor a 60. perc környékén Szalai az orrunk előtt gurította be a labdát az osztrák hálóőr alatt. Ez igaz? Azonnal néztem a partjelzőre, de Ő csak futott vissza a felező vonalhoz, ami azt jelenti, hogy nem volt les. Ez gól. Megadták. Vezetünk. Óriási tombolás, mindenki ölel mindenkit, mindenki teli torokból énekel. 1-0 ide.

Aztán jött a pokol. 2 perccel később kiegyenlítettek az osztrákok. Vagy most mi van? Az osztrákok tombolnak a játékosok állnak, vagy épp rohannak a bíróhoz. A kivetítőn kiírták, hogy Dragovoljac vagy mi a neve sárgát kapott. Mi van? Ő már az elsőben is kapott egyet. Akkor ez kiállítás. Az is. Megjelent, hogy piros lap. De még így sem volt teljesen tiszta, hogy akkor most mi van? A szabadrúgással kitisztult a kép. Gól érvénytelen, nincs egyenlítés, viszont kiállítottak egy osztrákot. Persze egyből vissza a mennybe.

Ezt követően még volt néhány gólszerzési lehetőségünk, de valahogy nem akart összejönni a 2. gól. Egészen a 87. percig. Ekkor nemrég beálló Stieber kapott egy remek kiugratást, amivel ziccerbe került, és ha már ott volt, akkor mesteri módon át is emelte az osztrák kapus fölött. Fantasztikus technikai kivitelezés. 2-0 ide. Ezzel eldőlt. 44 év után nemhogy EB-n szerepelünk, de EB meccset nyerünk. Leírhatatlan fieszta hangulat. Nem is hiszem, hogy szavakkal ezt ki lehet fejezni.

A csapattal közösen ünnepeltünk, majd elénekeltük a himnuszt. A csapat tagjai a pályán szívükre tett kézzel énekeltek velünk, akárcsak a meccs előtt.

A stadionból kijövet a két szurkolótábor békésen várta a villamosokat, amikkel vissza tudtuk jönni a városba. A sztrájk miatt ez nem ment könnyen, de így legalább volt alkalmunk beszélni velük. Nem erre számítottak, de mindenki gratulált nekünk, és további sok sikert kívánt, ahogy mi is nekik. Voltak, akik egyértelműen kifejezték, hogy ma mi voltunk a jobbak és megérdemelten nyertünk. A kiállítás szituáció az Ő lelátójuk előtt történt, viszont egyikük sem tudta megmondani, hogy miért. Ők is a labdát nézték és a gólt. Szóval jó hangulatban telt a visszaút is.

Igazából még most sem találok rá szavakat, hogy mi is történt ma. Felfoghatatlan, de történelmet írtunk. Nem számítottam rá, hogy a csapat ennyire oda tudja tenni magát. Előzetesen csak bíztam benne, hogy mindent beleadnak, és ez majd egy jó meccset hoz, és elérünk egy döntetlent. Ehhez képest a csapat jól játszott, és nyertünk. Nem szerencsével! Az elvégzett, és belerakott munkával!

Ráadásul ezzel az EB legnagyobb arányú győzelmét állítottuk be. Rajtunk kívül csak az olaszok és a németek tudtak 2 góllal nyerni. 1 fordulót követően tehát az egész világ azt láthatja, hogy az F csoport első helyén MAGYARORSZÁG áll.

A stadionban rengeteg videót készítettem, amit ide nem tudok feltölteni, és mivel fáradt vagyok, most nem tökölök a youtube feltöltéssel. Majd megcsinálom, de most megyek aludni, mert reggel el akarunk menni a bormúzeumba.

(1:58)