Szebbnél szebb hegyek után az utolsó 100 km inkább dimbes-dombos és monoton volt, de végül megérkeztünk Toulouse-ba. Vendéglátóink nagyon barátságosak. Szép nagy házuk, kertjük és kutyájuk van. Christian designer, az asszony nővér, aki épp az 5. gyerekkel terhes. Két nagyfiúval már találkoztunk.

Mikor megérkeztünk, látta rajunk, hogy enerváltak vagyunk, és egyből friss vízzel, üdítőkkel és dinnyével kínált. Nemrég hagytam abba a favágást, ugyanis felajánlotta, hogy csinál egy grillvacsorát. Nem akartuk, hogy mindent egyedül csináljon, így besegítettünk. A kertben van egy kis veteményes, így a kajához friss salátát rak össze a kertben található növényekből.

A kutya eleinte ki volt kötve, de ez volt az első, amit tisztáztunk. Ha nem harap, akkor inkább engedjük el. Egy bazi nagy boxer keverék, de olyan mint egy bújós cica. Nagyon barátságos, egyből összehaverkodtunk.

Amerre jöttünk Toulouse-on belül az tetszett. Szép tiszta, rendezett környék. Christian jól beszél angolul, így a kommunikáció gyors és zavartalan. Nem olvastunk semmi rosszat erről a városról, de azért megkérdeztük, hogy milyen a közbiztonság. Például éjjel sétálhatunk-e az utcán, stb. Minden ok. Egyébként nincs is okunk az ellenkezőjét feltételezni. A kocsival az udvaron parkolunk, a szobák tágasak, szerintem minden adott, hogy jól érezzük magunkat a következő pár napban.

(21:56)