Hazafele úton megálltunk Monacóban, hogy kicsit belenézzünk a hercegség életébe, és hogy menjünk egy kört a legendás pályán. Nizza felől érkeztünk az autópályán, és az alagúton átérve festői táj terült el előttünk. Aki erre jönne, az hagyja otthon a tériszonyát és a trabiját. A hegyoldal nagyon meredek, és a kocsiból nem is látszik a hegyoldalban elterülő miniállam, csak a tenger. Meredek szerpentineken haladunk lefele, és a hegyoldalban lévő villákról csak úgy ordít a gazdagság és a fényűzés. A forgalom sűrűbb, mint a pesti belvárosban. A kocsik többsége átlagos, de rengeteg luxusautó is látható. Az átlagosok a turistáké. :)

Sok-sok kanyar után végre leértünk a hegy lábához, ahol a célegyenes található. F1 rajongóként minden teljesen ismerős volt, de lássuk, hogy is néz ki egy kör Monacóban a hétköznapokon! Az első kanyarban rendőrségi igazoltatás folyt, de minket ez nem érintett. A közel derékszögű kanyar után látszólag egyenes út vezet fel a Casinohoz. Valójában megdöbbentő volt, hogy milyen meredek. A versenyek alatt a TV-n nem is jön át a megdöbbentő dőlésszög. Mi is csak hüledeztünk. A Massenet kanyar után érkeznénk a Casino térre, de a tér felújítás miatt le volt zárva, ezért meg kellett kerüljük. Érdekesség, hogy a terület elzárásához ugyanúgy magas kerítést használnak mint akárhol máshol, de a kerítésen zöld fákkal, bokrokkal díszített kompozíció látható. A tér megkerülését követően visszatértünk a pályára és az F1 leglassabb kanyarját bevennünk. Tudom, hogy már nem Loews a neve, de nekem már így marad. A kerékvetők felgumizva még mindig ott vannak, és nem csak a 180 fokos balkanyar nyújt érdekességet, hanem a kanyar előtt és utáni szakasz meredeksége. Ez szintén nem jön át a közvetítéseken, de itt ugyanolyan meredeken mennek le a tengerhez, mint amilyen meredeken fel a Dévote kanyar után a Casinohoz. A Mirabeau kanyarban jobbra, a tenger felé fordulunk és még mindig meredeken haladtunk lefelé, amíg egészen a parton a Portier kanyarban ráfordultunk a méltán híres alagútra. a Loews-Mirabeau-Portier kanyarkombinációk érdekessége, hogy a több Formula-1-es csapatnak ennek a kombinációnak köszönhetően kellett újraterveznie a felfüggesztést és a kormányművet. Már értem miért. Az elképesztő meredekség és az éles kanyarok nem általánosak az F1-ben.

Az alagútban haladva több helyen is látszódnak a kerekek nyomai, ahogy a falhoz értek. Az alagút folyamatosan jobbra kanyarodik, miközben emelkedik. Az alagútból kiérve a hirtelen napfény valóban nagyon vakító és nem sokkal utána egy meredek lejtő következik a Chicanne-hoz. Ennek érdekessége, hogy a féket már azelőtt kell taposni, mielőtt a bukkanón áthajtana a pilóta. Tehát még nem is látja a kanyart, de már fékezni kell. A Chicanne természetesen nincs ott, így ezt levágtuk. Reméljük utólag nem kapunk boxutca áthajtásos büntetést. :)

A Chicanne-t elhagyva a kikötőben találtuk magunkat, ahol a fenti képeken látható kis gagyi ladikok parkolnak. Követve a pálya útvonalát a kikötő mellett az uszodánál bevettük a bal-jobb, majd jobb-bal chicanne-t és máris megérkeztünk a Rascasse kanyarhoz. A kanyar az ott található La Rascasse étteremről kapta a nevét és 135 fokos. Pénzügyi okokból úgy döntöttünk, hogy nem itt akarunk jól lakni. :) Ezek után a Virage bevétele már könnyedén ment és újra a célegyenesben találhattuk magunkat, ahol a zebrát tekintettük célvonalnak. Az F1 pilóták 1:20 alatt teljesítenek itt egy kört, nekünk ez 9 percbe került. Vegyük figyelembe, hogy mi BMW-vel mentünk, nem Mercivel, meg kellett kerülnünk a Casino teret, gyalogosokat engedtünk át a zebrán, és még egy buszt is kiengedtünk, amikor jelzett a megállóban, hogy elindulna.

Korábban szimulátoron is nagyon tetszett ez a pálya, de őszintén szólva nehezen tudom elképzelni, hogy ezek után a valóságban lenne merszem padlógázzal végigmenni rajta. Az utcák szűkek, a kanyarok erősek és nagyok a szintkülönbségek. A fülünk így is többször bedugult. Egyébként az egész városra jellemzőek ezek. A kört követően lementünk a kikötőbe kicsit bóklászni, aztán indultunk tovább Genoa felé. A városból kivezető út nagyon meredek volt, tele hajtű kanyarokkal. Minél magasabbra értünk annál szebb panoráma tárult elénk. Mivel én vezettem, ezért nem állt módomban fényképeket készíteni, de a többiek kattintgattak, és amint megkapom a képeket, feltöltöm a galériába.

Nem sok időt töltöttünk itt, de az átjött, hogy nem laknék itt. Egy zsúfolt nagyvárost tessék elképzelni, ami csak abban különbözik más hasonló városoktól, hogy gazdagabbak az emberek. A hercegség rendszámával ellátott autók mind különlegesek voltak, a yachtok meg nagyobbak mint egy ház. Ezzel együtt ez az állandó nyüzsgés, amit a turisták miatt kéne elviselni nem tetszik. A városban látható épületek inkább egy modern paneldzsungelre emlékeztetnek. Minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Sőt! van olyan út, ami nem fért volna el a hegyoldalban, ezért mint egy erkély a levegőben lóg a hegyoldalról. Elmentünk alatta, majd 1 hajtűkanyar múlva már rajta voltunk.

Egyszer érdemes megnézni, de engem annyira nem fogott meg, hogy minden áron vissza akarjak menni. Szerintem nagyon exhibicionistának vagy sznobnak kell lenni ahhoz, hogy itt jól érezze magát az ember. Ha lenne pénzem egy ilyen yachtra, akkor tuti, hogy inkább valami nyugodt kis görög szigeten kötnék ki, és nem Monacóban.

(02:44)