Mielőtt kiutaztam az EB-re úgy gondoltam, hogy a belgák fogják megnyerni, mert fiatal, gyors és erős csapatuk van. Aki követte az EB-t, az láthatta, hogy ezek az értékek egyik csapat eredményében sem játszottak szerepet, vagy csak elvétve. Ennek megkoronázása volt a mai döntő, ahol több történelmi eseményt is láthattunk. Már aki ébren tudott maradni. Merthogy minden idők legszarabb EB döntőjét láthattuk az biztos. Kicsit olyan volt az ember érzése, mintha egy magyar bajnokit nézne. Ötlettelen, koncepció nélküli játék mindkét részről. De maradjunk a tényeknél! EB döntőben korábban még sose volt 0-0 a végeredmény. Hát most lett. Emellett Portugália a hosszabbításban egy egyéni akciót követően (Eden) betalált és ezzel első EB címét nyerte meg. Megérdemelték? Nem. A franciák megérdemelték volna? Nem. Már a döntő előtt is az volt a véleményem, hogy az EB egészét tekintve két olyan csapat játszik döntőt, akik közül egyik se érdemli meg a trófeát. A Portugáloknak már a csoportkörben búcsúzniuk kellett volna. A horvátok ellen is úgy éreztem, hogy jobb ha hazamennek. 7 meccsből 1 győzelem és 6 döntetlen a mérleg. Ezzel EB-t lehet nyerni. Gondolom a görögöktől tanulták, akik 2004-ben pont ellenük bizonyították, hogy az antifoci eredményre vezet. Az egész EB alatt nem volt egyetlen mérkőzésük, ahol fel lehetett volna fedezni valami koncepciót, tudatosságot a játékukban. Nézhetetlen meccseket játszottak. Az ellenünk elért 3-3-nál is mi voltunk azok, akik miatt jó meccs lett, nem azért mert Rinyáldóék varázsoltak.

A franciák kerete a nevek alapján baromi erősnek tűnt, azonban csapatként nullák voltak. A nyitómeccsen a románok ellen Payet utolsó percekben jól eltalált lövésével tudtak csak nyerni, az albánok ellen meg a hosszabbításban sikerült csak előnyhöz jutniuk. Svájc ellen ordított, hogy jó a 0-0, nem is fociztak. Az egyenes ágon egyedül a németek számítottak komoly ellenfélnek az elődöntőben. Ott sem ők voltak a jobbak. Bár a németek meddő mezőnyfölényére sem lehetett volna mondani, hogy pontozással nyertek volna. Na de akkor ki érdemelte volna meg a trófeát?

Az EB üde színfoltját nem a sztárokkal teletűzdelt nagyok hozták, hanem a kicsik. A magyar válogatott úgy utazhatott ki, hogy minden meccs ajándék, és élvezzük, amíg itt vagyunk. És élvezték is. Mi is. Ugyanígy gondolkodott Izland és Wales is. Kár, hogy a walesiek beszartak és a portugálok ellen nem azt az ötletes focit játszották, amit a belgák ellen. Ezzel együtt az elődöntőbe jutással ők okozták a torna legnagyobb meglepetését. Izland az angolok kiverésével a második, míg mi a csoportgyőzelemmel a harmadikok vagyunk. Nem azt mondom, hogy a kicsik érdemelték volna a trófeát, de az biztos, hogy a látványos fociért sokkal többet tettünk, mint a "sztárcsapatok". A kicsik nem brillíroztak, hanem csinálták azt, amit tudnak. Ezzel szemben a sztárcsapatok mélyen tudásuk alatt teljesítettek. Nem volt karaktere a játékuknak. Kirakták a mezt a pályára és várták, hogy majd lesz valami. Nem tudom, hogy ezen az EB-n született-e a legtöbb döntetlen, de ha tippelnem kéne akkor sanszos, hogy igen. Miért? Mert a csapatok nem akartak támadni. Annyira a bunkerfoci volt asztalon, hogy eszükbe se jutott támadásokat vezetni. A hátul passzolgatásból pedig minden csapat jelesre vizsgázott. Az UEFA bezsebelt 800M EUR netto hasznot, így mindenki nyert. Csak a nézők nem. A néző át lett baszva. Ha Európa legjobbjai ennyire képesek akkor bizony ennek a sportágnak ez az EB a vég kezdete. Az amikor leülök egy meccset megnézni azt várom, hogy küzdés, hajtás, szép akciók vannak, és de kár, hogy vége. Ezzel szemben az EB alatt többször is úgy ültem le megnézni egy meccset, hogy mindegy ki, csak valaki rúgjon egy nyomorult gólt, nehogy hosszabbítás legyen és még fél órát kelljen nézni ezt a szart.

Szerencsére a világ más pontjain nem ilyen súlyos a helyzet. A döntővel párhuzamosan a neten egy perui bajnokit is volt szerencsém nézni. Ayachuco - Alianza Lima. Két középcsapatról beszélünk, nem zavarnak sok vizet hazájukban sem. A meccs viszont remek volt. Szeretem nézni ezeket a meccseket, mert ezek hajtanak. Rengeteg a technikai hiba, de futnak, harapnak az utolsó percig és nem érdekli őket, hogy mi az eredmény. Mennek előre amíg a spori le nem fújja. Évek óta követem a dél-amerikai ligákat és az argentin és brazil bajnokság kivételével szinte mindig valami jó meccsbe futok bele. A perui és chilei bajnokik a sok hiba ellenére látványosak és élvezetesek. Mondhatnánk, hogy persze, mert ott több pénz van a fociban. De nem.

Vegyük a mai perui meccset! Az Ayachuco játékoskeretének összértéke 4.78M EUR és 31 fős. Átlagosan tehát 1 játékos 154K EUR. Ez megfelel az NBII-ből feljutó Mezőkövesd játékoskeretének. Az Alianza Lima összértéke 7.15M EUR és 28 játékos alkotja. Ez kicsit több mint mondjuk a Debrecen, de lényegesen kevesebb mint a Vidi vagy a Fradi. Fogok idén hasonló színvonalat, hajtást látni az NBI-ben mondjuk egy Mezőkövesd-Debrecen meccsen? Nem. Bármelyik csapat az NBI-ben simán szétfutna mindenkit, és gyanús, hogy bajnok lenne. Miért, jobban fociznak? Nem. Csak ők szívből csinálják, mert szeretik. Nem pedig légiós zsoldosok.

Ugyanez volt felfedezhető a magyar válogatott játékán is. Elhitték, hogy oda tudják passzolni. Elhitték, hogy át tudják venni a labdát. Elhitték, hogy meg tudják csinálni a cselt, és elhitték, hogy tudnak gólt lőni. Ennyi. És futottak, hajtottak az utolsó percig. Hibáztak? Igen, sokat. Érdekelt valakit? Nem, egyből mentek és csinálták tovább. Meglett az eredménye? Igen, egy ország ünnepelt egy 4-0-ra kikapó csapatot. Mert vereség és vereség között is van különbség. A franciák ma megalázóbban kaptak ki a hosszabbításban 1-0-ra, mint mi a belgák ellen. Miért? Mert mi legalább megpróbáltuk. Ők még erre sem voltak képesek. Nem küzdöttek, nem hajtottak, nem haltak meg a pályán. Csak simán elvéreztek. És ha fordítva van, akkor ugyanezt mondom a portugálokról is.

És amikor évek múlva eszünkbe jut ez a nyár, akkor nem a sztárok jutnak majd eszünkbe, mert azok ott se voltak. De volt ott egy csapat. 23 magyar fiú akik felejthetetlen perceket szereztek. És majd mondhatjuk, hogy emlékszel, amikor Stieber átemelte az osztrák kapust? Vagy, hogy Izland ellen az utolsó percben egyenlítettünk, és felrobbant a Velodrome, mert 40 ezer magyar ugrott talpra? Emlékszel Gera mekkora dugót rakott a portugáloknak? Emlékszel Rinyáldó hogy hisztizett, amikor Dzsudzsák beverte a 3. magyar gólt? Emlékszel, amikor 4-0-ra kikaptunk és fél óra múlva még mindig ünnepeltünk a stadionban? Emlékszel.... Igen, emlékszem. Ott voltam, és ezt már senki nem veheti el Tőlünk. 2 hét leforgása alatt megtanulták a franciák, hogy az ami piros-fehér-zöld, az nem olasz, hanem magyar. Elértük, hogy a semleges nézők is nekünk szurkoljanak, mert igenis mi fociztunk. Sok-sok hibával, de mentünk előre, és játszottuk a saját játékunkat. Még a trófeát megnyerő Portugália ellen is. És megnyertük a csoportot, ahol a fogadóirodák a 4. helyre vártak minket. Igen, borítottuk a papírformát és csodát tettünk. A maga módján Portugália is csodát tett ahogy a görögök is 2004-ben. Csoda, hogy ilyen szar játékkal EB-t lehet nyerni.

(02:18)