Délelőtt útra keltünk, hogy megnézzük a várost. 1.20 EUR-ba kerül a bringabérlés 1 napra. Mondanom sem kell, a bubinál jobb. Elsőként a város másik végén található stadionhoz mentünk, hogy a vouchereket jegyre váltsuk. Nagyon kedvesen fogadtak minket. Gratuláltak az eddigi eredményekhez, és nagyon tetszett nekik az eddig játékunk. Kiemelték a portugálok elleni meccset, ahol az őrületbe kergettük C. Ronaldot. :) Nagyon tetszett nekik a Marseille-i vonulásunk, és remélik, hogy majd itt is lesz. Mi is, de egyelőre semmi információnk nincs róla. A stadion egyébként egy szigeten fekszik.

Ezt követően visszatekertünk a városba, és szinte 100 méterenként álltunk meg valami látványosság miatt. Szép terek, szökőkutak, templomok, utcák, parkok. Nagyon kreatív megoldásokkal találkoztunk és a Garrone csak még hangulatosabbá teszi az egészet. Esélyünk se volt mindent megnézni, de holnap is van nap. Sajnos van egy kis gond a net kapcsolattal, úgyhogy képek majd holnap lesznek feltöltve.

Az egész napos városnézést követően visszatértünk a szállásunkra, ahol a szomszédok is nagyon kedvesen fogadtak, és érdeklődtek az eddigi utunkról. A tegnapi kutyamentő akciónak köszönhetően a házigazdáink meghívtak a mai vacsira, ami már készül. Christian felesége ghánai, és elvileg ma valami afrikai stílusú vacsora van beígérve. Már nagyon várjuk. :)

(20:57)

Miután megvacsoráztunk, beszélgettünk a házigazdával. Közben szépen elszivárgott mindenki. Éjfél körül Christian észrevette, hogy Athos hiányzik. Athos egy meglehetősen méretes boxer keverék, de nagyon barátságos. Christian hívogatta, de a kutya csak nem jött. A kertkapu nyitva, ami egy másik kertbe vezet. Azt meg a szomszédok hagyták nyitva. Gyorsan realizálódott, hogy Athos kiszökött az utcára. Christian összeszedte magát, és elindult a kutya keresésére. Felajánlottam a segítségemet. Megbeszéltük, hogy Ő megy jobbra robogóval, én meg balra gyalog. Akkor még nem gondoltam, hogy egy szál papucsban ez nem is annyira jó ötlet, de akkor nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Elindultam és folyamatosan balra mentem, hogy tegyek egy kört, így biztos lehettem benne, hogy visszaérek. Mert persze lövésem se volt, hogy hol lakunk. Utca, házszám, semmi. Nagyon szép kis utcákon barangoltam. Szép rendezett kertek, szép házak. Nyugis környék, közepes közvilágítás, de inkább csak még hangulatosabbá teszi. Kb. 15 perc alatt értem körbe, majd amikor be akartam menni a kertbe, egy lány épp akkor zárta be a kaput. Mondtam neki, hogy előbb bemennék, és csak aztán csukja be. Persze nézett bután, hogy miért is akarnék én bemenni. Akkor esett le, hogy persze, Ő nem tudhatja, hogy én itt lakok. Tökéletesen beszélt angolul, szóval hamar végeztünk az udvariassági körökkel. Megkérdeztem, hogy Christian visszaért-e már. Mondta, hogy nem, Ő is a kutyát keresi. Gyorsan megbeszéltem vele, hogy hajtsa be, de ne zárja kulcsra a kaput, és már indultam is egy újabb körre. Gondoltam most merészebb leszek, és néhány keresztutcát is megvizsgálok. Sajnos ez nem hozott eredményt. Majdnem a kör végére értem, amikor megpillantottam egy párt, akik egy kutyát sétáltattak. Egyből odamentem hozzájuk és megkérdeztem, hogy nem láttak-e egy nagy kutyát. A srác remekül beszélt angolul, és azonnal leírta a kutyát amit 15 perce látott. Egyből ráismertem Athosra. Megmutatta az utcát és azt is, hogy merre látta elmenni. Megköszöntem és már rohantam is. Bekanyarodtam a megfelelő helyen, de Athost nem láttam. Mentem tovább, majd egy kereszteződésnél egy bringást állítottam meg, de sajnos nem látta a kutyát. Nézelődtem, próbáltam kitalálni, hogy merre induljak, amikor megpillantottam a távolban. Elindultam felé, és közben a nevén szólítottam. Amikor közelebb értem meglátott, de nem ismert fel és félénken elandalgott. Mentem utána, és közben hívtam a többieket, akik már aludtak, hogy szóljanak a Christian feleségének, adják meg a számom, és Christian hívjon fel, mert itt a kutya, csak nem tudom megfogni. Közben már valami kurva negyedbe érhettünk, mert méterenként álltak a fekete lányok meglehetősen lenge öltözékben. Elsőre megijedtem a lyoni események után, hogy hoppá, nem biztos, hogy jó ez nekem itt, de mivel láttam, hogy Athos átkel egy úton, ahol még javában ment a forgalom, nem gondolkodtam, csak mentem. Az út túloldalán egy szép kis patak és egy park volt. Athos megállt, legelt egy kis füvet, én meg nem akartam megijeszteni, így szépen 1-2 méter távolságból vártam, hogy mit fog csinálni. Közben néztem, hogy hátha látok valami utca táblát, hogyha Christian hív, akkor meg tudjam neki mondani hol vagyok. Nem tudom miért, de itt a franciáknál nem annyira divatos az utcatáblákat feltűnő helyre rakni, szóval lövésem se volt, hogy hol vagyunk. Közben Athos tovább folytatta útját, szerencsésen visszatért az út másik oldalára és bement egy kertbe. Megvártam míg elmennek az autók, és az volt a tervem, hogy bezárom a kertkaput, hogy ne tudjon kijönni, de mire átértem már kijött. Pont felém. Elálltam az útját, és ekkor realizálódhatott benne, hogy ki is vagyok, mert tett felém egy lépést, és simán hagyta magát megfogni. A nyakörvénél tartva elindultam visszafele. Elértünk a kurvákhoz, de már nem aggódtam. Egyrészt nem tűnt veszélyesnek a terep, másrészt egy ilyen kutyával az oldalamon biztos voltam benne, hogy nem akar majd senki belém kötni. Próbáltam visszaemlékezni az utcarengetegre ahol jártam, de annyira egyformák, hogy igazából csak azt tudtam, hogy melyik irányt kell tartanom. Ekkor végre megszólalt a telefon. A srácok hívtak, hogy hol vagyok. Kerestem egy utca táblát, megadtam a kereszteződést ahol vagyok. Athoson látszott, hogy nagyon kimerült, így mondtam Christiannak, hogy hozzon vizet is. Leguggoltam Athos mellé, simogattam, és megvártuk, amíg Christian és a felesége odaér a kocsival. Egyből beugrott a csomagtartóba, én hátra, és simogattam a buksiját. Pár perc alatt visszaértünk. és mint kiderült jó irányba mentem, csak 1 utcával arrébb.

Nagyon hálásak voltak, de engem elsősorban az érdekelt, hogy a kutyának nem lett semmi baja és épségben hazaért. Igazából az egész eset alatt az játszódott le bennem, hogy mit tennék, ha Ribizlivel, vagy Öcsivel történne hasonló.

Christian nem dohányzik, de most rágyújtott. Elmondta, hogy a kutya vidéken élt és nincs hozzászokva a városi közlekedéshez. A lényeg, hogy szerencsénk volt és senki nem ütötte el. Kérdeztem, hogy ahol jártam az veszélyes hely-e, de mondta hogy nem. A lányok szimplán csak dolgoznak, és semmi egyéb. Egyébként én sem tapasztaltam semmi zavart az erőtérben, nem jöttek oda kínálgatni magukat és nem láttam nyomát semmi agressziónak. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy merre jártam, de tényleg nagyon szép és nyugodt környék. Tetszik, hogy mindenki beszél angolul, amikor megindultam bárki felé, nem lesütött szemmel megpróbált elkerülni, hanem érdeklődve közeledett. A bringás is az első jelemre lassított és megállt. Tényleg nyugodt környék lehet, ha az emberek ennyire egyöntetűen éjjel 1 órakor ilyen barátságosan veszik az idegenek közeledését. Jobban belegondolva, ott mászkálok az éjszakában egy szál papucsban a kopasz fejemmel... Hát én biztosan elkerültem volna magamat. Na mindegy. A lényeg, hogy Athos épségben hazatért és én is tettem egy nem tervezett városlátogatást. :)

Most pedig jöhet a megérdemelt pihenés.

(02:04)

Szebbnél szebb hegyek után az utolsó 100 km inkább dimbes-dombos és monoton volt, de végül megérkeztünk Toulouse-ba. Vendéglátóink nagyon barátságosak. Szép nagy házuk, kertjük és kutyájuk van. Christian designer, az asszony nővér, aki épp az 5. gyerekkel terhes. Két nagyfiúval már találkoztunk.

Mikor megérkeztünk, látta rajunk, hogy enerváltak vagyunk, és egyből friss vízzel, üdítőkkel és dinnyével kínált. Nemrég hagytam abba a favágást, ugyanis felajánlotta, hogy csinál egy grillvacsorát. Nem akartuk, hogy mindent egyedül csináljon, így besegítettünk. A kertben van egy kis veteményes, így a kajához friss salátát rak össze a kertben található növényekből.

A kutya eleinte ki volt kötve, de ez volt az első, amit tisztáztunk. Ha nem harap, akkor inkább engedjük el. Egy bazi nagy boxer keverék, de olyan mint egy bújós cica. Nagyon barátságos, egyből összehaverkodtunk.

Amerre jöttünk Toulouse-on belül az tetszett. Szép tiszta, rendezett környék. Christian jól beszél angolul, így a kommunikáció gyors és zavartalan. Nem olvastunk semmi rosszat erről a városról, de azért megkérdeztük, hogy milyen a közbiztonság. Például éjjel sétálhatunk-e az utcán, stb. Minden ok. Egyébként nincs is okunk az ellenkezőjét feltételezni. A kocsival az udvaron parkolunk, a szobák tágasak, szerintem minden adott, hogy jól érezzük magunkat a következő pár napban.

(21:56)

Toulouse felé haladunk és eddig már több mint 5000 km-ert autóztunk. Úgy döntöttünk, hogy nem autópályázunk körbe, hanem átvágunk a hegyeken. Nagyon szép tájakon és falvakon megyünk, csak kapkodjuk a fejünket, meg a mobilokat a fotózáshoz.

Hogy megérte-e ennyit utazni a válogatottért? IGEN! Az EB meglepetés csapata vagyunk és azt gondolom, hogy elsősorban nem az eredmények, hanem a mutatott játék miatt. A stáb remekül építette fel a taktikát, és a csapat valóban kitett magáért. Nem fostunk be az erősebb csapatoktól, és nem álmodoztunk, hanem fociztunk. Nem hagytuk, hogy az ellenfeleink uralkodjanak, hanem a saját játékunkat játszottuk, türelmesen kivárva az adódó lehetőségeket. Voltak kiemelkedő teljesítmények, de összességében az eredményeket az hozta, hogy csapatként tudtunk együttműködni. Király Gábor a védései mellett 2 trükkös megoldással is felhívta magára a figyelmet. Ezt csak akkor tudja megcsinálni valaki, ha bízik magában. Mint ahogy például Gera, aki óriási gólt akasztott a portugálok kapujába. De ugyanígy kiemelhető a védelem és a középpálya is, akik rendre szépen kipasszolgatják az ellenfeleket, fárasztva az ellenfél csatárait. Szorult helyzetben is jól játszották meg a labdákat.

Sok új élménnyel gazdagodtunk az elmúlt két hétben. Tegnap például cigányt láttunk lapáttal a kezében. Igaz, nem szakszerűen használta, de már így is ritkaság számba ment. Megjártuk az óceán partját, voltunk Európa legnagyobb homokdűnéjén, a francia riviérán, az Alpok csúcsain, stb. Ezt mind mind a válogatottnak köszönhetjük, mert elhoztak ide minket. Az már csak hab a tortán, hogy az elvárt tisztes helytállás helyett megmutatták, hogy az európai elitbe tartozunk. Ahogy nézem az otthoni eseményeket az jön át, hogy ez a csapat egy országot kovácsolt össze egységes nemzetté, és most tényleg mindenki büszke lehet arra hogy magyar. Mi is azok vagyunk, és az elmúlt két hétben óriásit változott a világ itt is. Bordeaux-ban még nem ismertek fel minket a nemzeti színek alapján. Folyton kérdezgették, hogy melyik országból jöttünk. Lyonban már többen oda is jöttek, hogy üdvözöljenek minket, a FANZONE-ban pedig hozzánk verődtek, hogy velünk szurkoljanak.

Nem is lehet felfogni, elmondani, leírni, hogy mit is értünk el eddig. És még nincs vége. Szerintem a belgák most nagyon videóznak, és fél Európa nekünk szurkol. Nekünk nincs veszíteni valónk, azt kell játszani amit eddig, és akkor bármi megtörténhet.

(15:17)

Csoportelsőként jutott tovább a magyar válogatott miután egy kiváló mérkőzésen 3-3-ra megverte Portugáliát. De ne szaladjunk ennyire előre! A lyoni szervezés rövid értékelése: ülj le, 1-es.

A délelőtti eseményekről már korábban beszámoltam, szóval ezen lépjünk is túl. De azon ne, hogy meg volt előre hirdetve, hogy az EUROEXPO területén tudunk majd ingyen parkolni. Ez jól is hangzott, és sok hasonló sorsú magyar honfitársunkkal egyetemben órákig szobroztunk a tűző napon, mivel a kapukat csak délután 2-kor nyitották ki. Nem mindegy nekik, hogy reggel 10-től vagy délután kettőtől állok be az üres parkolóba? Na mind1. A lapátos akció ennek a következménye volt, mert nem akartunk várni, és alternatív megoldást kerestünk, de azt követően inkább vártunk. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a kapunál a bódéban egy olyan ember ült aki nem tudott semmilyen értelmes nyelven megszólalni. A "párlevükutykuruttyot" meg én nem értem. Na mindegy. Ekkor már tudtuk, hogy a városnézésnek annyi, mivel nem lesz rá időnk, pedig mindenki azt mondta, hogy szép város és meg kell nézni. Eljött az idő, beálltunk a parkolóba. Kiderült, hogy az ingyenes parkoló 8 euróba kerül, amit a helyszínen azonnal előre kell fizetni. Ok. Kifizettük. Aztán még voltak kérdőjelek, de az EURO2016 kislányok szintén nem tudtak csak franciául, így meglehetősen komplikált volt kideríteni, hogy mikor zár a parkoló, mikor jön a villamos visszafele, stb. Ezen is túlestünk, és megindultunk az ingyenes buszok felé, amikkel a stadionhoz tudtunk volna eljutni. Na ezt is jól megálmodta valami zsenipalánta. A buszok ugyanis csak 3-tól indulnak. Ott állt 20 üres busz a napon és várt. Több száz magyar és portugál szintén állt a napon és várt. Miután megfelelő állagúra aszalódtunk, végre elindultunk a busszal. Légkondi? Mi az? Ezt még meg tudták fejelni azzal, hogy a buszok a stadionnak a nem jó oldalára vittek. Ehhez már hozzászoktunk, csakhogy jelen esetben a stadion megkerülése kb 3-4 km sétát jelentett, mivel a rövidebb úton a rendőrök nem engedtek el minket. Szóval akkor kutyagolás a tűző napon. 30 fok árnyékban. Árnyék sehol. Végre megérkeztünk a stadion jó oldalára, ahol találkoztunk Tamással és Árpival. Odaadtuk nekik a zászlót, majd a villamosmegállóba mentünk, hogy eljussunk időben a FANZONE-hoz. Ott közölték, hogy nem szállhatunk fel az üres villamosra, hanem csak 1 megállóval arrébb. Újabb másfél-2 km séta. Megállóban próbáltunk jegyet venni, de ismét a jó szervezésnek köszönhetően nem tudtunk. Francia, német, spanyol és olasz nyelveken volt csak elérhető. Szóval nem vettünk jegyet. Eleve tele volt a tököm, mert eddig mindenhol vettünk, de sehol nem kérték, szóval mondtam Csabának, hogy hagyja.

Villamossal nem értünk volna át a FANZONE-hoz, úgyhogy átszálltunk a metróra. Ott már tudtunk angolul jegyet venni. Kb. Újpest-KÖKI távolságot hamar letudtuk, és a meccs előtt negyed órával érkeztünk a FANZONE-hoz. A beléptetés itt tűnt a legszigorúbbnak és a legnevetségesebbnek is. Kb. mint a reptereken. Cuccok ki egy tálkába, fémdetektoron átmenni, tálkát meg mellette utánad lökték. Aham, szóval akkor a bombát kirakom a zsebemből egy cigis doboznak álcázva (bele se néztek, hogy van-e benne petárda), bemegyek, a bombát meg utánam lökik. Vicc.

A FANZONE-ban több ezer portugál, és maroknyi magyar. Kb. 20 magyar tömörült össze a portugálok gyűrűjében, és amikor elkezdtünk szurkolni kb. 10 angol is csatlakozott. Hamar megtanulták a nótáinkat így együtt szurkoltunk. Csak mi. A portugálok meg biztos nem láttak még ekkora TV-t, mert csak álltak, és bámultak. Mi azért kitettünk magunkért, bár néha megzavart az RTL Klub stábja, hogy interjúkat készítsen. Én már korábban adtam a kínai TV-nek a stadionnál, meg amúgy is jobban érdekelt a meccs, szóval én a szurkolást választottam a közszereplés helyett. Összességében az egész meccset végig szurkoltunk. Igazából a portugáloknak is tetszett, sokan videóztak, fotóztak.

Gera gólja fantasztikus volt. Ekkor kiesésre álltak, így elkezdtük énekelni nekik, hogy "Adios", de ez sem zavarta őket, mint ahogy az sem, hogy amikor C Ronaldo került a képernyőre valami fekvő pózban, akkor felharsant a "Cristiano homosexual, homosexual". Néhány franciának viszont tetszett, és ők is szépen hozzánk csapódtak. A második félidőben már extázisban szurkoltunk. Az angolokkal a felelgetőst is remekül csináltuk ők énekelték, hogy "HAJRÁ", mi meg, hogy "MAGYAROK". A meccs után elénekeltük a himnuszt, majd együtt ünnepeltünk. Sokan portugálok közül is jöttek oda gratulálni. Megköszöntük az angoloknak a szurkolást, és elékeltünk velük néhány ismertebb rigmusukat. Elköszöntünk, és a villamos felé vettük az irányt. Visszaértünk a kocsihoz, ahol mindent rendben találtunk, és visszajöttünk La Ricamarie-ba. Már szervezzük a holnapi utat Toulouse-ba, ahol a belgákkal játszunk a legjobb 8 közé jutásért.

Szép volt fiúk! Azt gondolom, hogy ezzel a játékkal, amit az elmúlt meccseken produkáltunk nincs okunk félni senkitől. Erősek a belgák, de én nagyon bízom Storckban és a stábjában, hogy a belgák ellen is megtalálják az ellenszert.

Most pihenünk, mert holnap több mint 600 km vár ránk. Bár nehéz lesz ennyi adrenalinnal. :)

(23:40)

Parkoló keresés közben az egyik utcában hirtelen a semmiből előkerült kb. 20 cigány kinézetű egyed. Az egyiknél lapát. A kocsik felé szaladtak. Mondtam Csabának, hogy semmiképpen ne álljon meg, inkább üsse el, ha nem ugrik arrébb. Szerencsére felmérték, hogy azért ennyire nem kémények. Az utca végén közben a zebrán is gyülekeztek, a lámpa még piros volt. Csaba lassított, de azonnal rászóltam, hogy ne foglalkozzon vele. Nézzen körül és menjen át rajta. Szerencsére nem jött semmi, így lendületből ki tudtunk kanyarodni a főútra. Mögöttünk még két magyar kocsi jött, ők is így cselekedtek, de őket az egyik lapátos megütötte. A kocsikon kisebb felületi sérülés keletkezett, de személyi sérülés nem volt.

Az egész egyébként a fasza rendezésnek köszönhető, mivel a meghirdetett parkolóhely csak 2-kor nyit. Így persze mindenki alternatív megoldásokat keres.

Most visszatértünk a parkolóhoz, és várunk. Városnézésnek annyi és a vonulásról is le fogunk késni, de első a biztonság. A kocsit nem akarjuk itt hagyni, az elmúlt napokban elég rossz dolgokat olvastunk.

(12:31)

A németek győzelmével eldőlt, hogy nincs olyan eredmény a hátralévő mérkőzéseken, amivel kieshetnénk. Kb. sejtettük, hogy így lesz, de mostanra már biztossá vált a továbbjutásunk.

Nem tudom miért, de valahogy nem vagyok szimpatikus az itteni állatvilágnak. Korábban már beszámoltam róla, hogy La Ciotatban a fejemre pottyantott egy sirály. Tegnap előtt a kocsiban megcsípte a karom egy méhecske. Nem vagyok rá allergiás, de rohadtul fájt és nőtt egy másik bicepszem. Mostanra elmúlt, csak egy piros folt maradt belőle. Tegnap meg a kertben egy nagy fekete pók mászott fel a lábamra. Mikor megláttam, majdnem megállt a szívem. Nem bírom ezeket a lényeket. Lesöpörtem és adtam neki a papuccsal.

Kíváncsian várom ma mivel lep meg a helyi fauna. Esetleg Chloé macskája fog lepisilni alvás közben, vagy egy kígyó fog megmarni, még nem tudom, de mindenre fel vagyok már készülve. :)

Kellemes meglepetés volt, hogy a tegnap vásárolt lottón 5.4 eurót nyertünk. Nem tudom még mire fogjuk költeni ezt a mesés vagyont, de gyanítom, hogy holnap Lyonban veszünk belőle másikat. 5M EUR lesz a főnyeremény a szerdai húzáson.

(14:51)

Változtatni kellett a szervezőknek a gyülekezési pontot illetően, mivel annyi magyar van Lyonban, hogy az eredeti helyen nem férnénk el.

http://eb2016.24.hu/hirek/2016/06/21/tul-sok-a-magyar-lyonban-ezert-valtoztatni-kellett/

Facebookon továbbra is megy a jegyek adás-vétele, de nem tudunk labdába rúgni. 1-2 kategóriás jegyeket árulnak, de 75 eurót nem tudunk fizetni a jegyekért. Megpróbáljuk majd a vonulásnál vagy a stadionnál, hátha lesz még valakinek, és tudunk alkudozni, de ha nem megy az sem baj, akkor a FANZONE-ban fogunk szurkolni. Szerintem ott is rengeteg magyar lesz.

Közben próbálom intézni a szállást a lehetséges nyolcaddöntős helyszíneken.

(12:22)

Reggel indultunk La Ciotatból vonattal. Kb. fél óra múlva érkeztünk meg Marseille-be. A vonatról leszálló magyarok így hangoltak: https://www.youtube.com/watch?v=7aauwYHWEFU&feature=youtu.be

Ezt követően a régi kikötőbe (Vieux Port) mentünk. A metró mozgólépcsője 5 méterre van a tengertől és a parton lévő halárusok miatt már az aluljáróban elviselhetetlen halszag terjeng. A felszínre felérve rengeteg vitorlás tárul a szemünk elé, de igazából semmi speciális. Ilyet láthatunk a Balatonnál is, csak mondjuk kevesebb hajóval. Az épületek impozánsak, a régi időket idézik. Innen gyalogszerrel mentünk fel a Katedrálishoz (Basilique Notre-Dame de la Garde). Fárasztó és meredek út volt, de minden lépcsőfokot megért. Maga a Katedrális nem nagy durranás, de a kilátás csodás volt.

A fenti képen a város régi kikötő része látható. A következőn meg Csaba és Én. Tőlünk jobbra egy kis szigeten If vára. Itt raboskodott Monte Cristo. Sajnos idő hiányában nem tudtunk átmenni a szigetre közelebbről megnézni, de így távolról azt mondom, hogy azért vannak rosszabb fekvésű börtönök is. :)

A következő képen a város dél-keleti része és a jellegzetes formájú Vélodrome Stadion látható.

Vélodrome franciául kerékpár pályát jelent, és a korábban ez az is volt. 1937-ben épült, de később funkcióját teljesen a focira alakították át. A kerékpárpálya helyére is lelátókat építettek. Később befedték, amivel talán még érdekesebb jelleget öltött. 67 000 ülőhely van, és ekkor még csak reméltük, hogy meg is tudjuk tölteni.

A város többi részéről is csináltam képeket, de kb mind ugyanez. Háttérben hegyek, a látvány meg ugyanez, csak stadion nélkül. :) Leballagtunk a kikötőbe, ahol a szurkolók már javában hangoltak. Erről íme egy kis videó: https://www.youtube.com/watch?v=6vTEgVv-Ke4&feature=youtu.be

A szurkolók feje fölött található tükör egyébként egy érdekesség, ugyanis elvileg ha az ember egy megfelelő helyen áll, akkor a tükörben a hajók fejjel lefele állnak és összeérnek a valós képükkel. Elárulom, hogy ezt a pontot nem sikerült megtalálni, de ha van is ilyen, akkor azt csak külön rendőri biztosítással lehetne lefotózni, ugyanis a téren elég komoly a busz- és autós forgalom, tehát az út másik oldaláról úgyse látszik, közelebbről meg a kikötő nem látszik. De ha valakinek sikerült, akkor gratulálok. :)

A menet során Bordeaux-hoz hasonlóan az ablakokból emberek fotóznak, a tömeg pedig hömpölyög, énekel, ugrál és tapsol. Íme 2 részlet a vonulásból. Az első egy hídról már látható volt felülről az indexen, most megmutatom milyen is volt beülről:

https://www.youtube.com/watch?v=E5BcfIW3Tiw&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=EZGHW6jNpcg&feature=youtu.be

A stadionba simán be lehetett jutni. Nem értem miért rinyálnak a rendezők. Itt még annyi motozás sem volt mint Boderaux-ban. Ne lepődjenek meg, ha bejutnak a tiltott eszközök. Én inkább azon vagyok meglepődve, hogy csak ennyi jutott be. Gondolom csak ennyit hoztak a srácok. Bordeaux-ban például még a cigis dobozomat is megnézték, hogy nincs-e benne petárda. Itt még azt se. Gyakorlatilag sárga mellényes dilettánsok fogdosták a derekunkat, de pl a térdemnél lévő zsebemet meg se nézték. Akár dobozos sört is bevihettem volna, ha akarok. Pedig az OM-PSG meccsekről lehetne már valami rutinjuk.

Ezt követően a szektorba jutás is egyszerű volt. A megfelelő kapunál egy vonalkód leolvasó segítségével ellenőrizték a jegyet. Na itt elkezdtem tanakodni, mivel a mi jegyünk az emeletre szólt. A kapu mögött akartunk lenni, de a szektorok bejáratainál is ellenőrizték a jegyeket. Itt már csak a szektort nézték, szóval megkértem egy srácot, akit épp beengedtek, hogy adja kölcsön kicsit a jegyét. Bementem a jeggyel, majd egy másik sráctól elkértem az Ő jegyét is. Kimentem és a másik jegyet odaadtam Csabának és 1 perc múlva már bent is voltunk a kapu mögött. Rutintalan kezdők. :)

A meccs fantasztikus hangulatú volt. A meccs végéhez közeledve egyre nagyobb nyomást helyeztünk az izlandi kapura és a lelátón is egyre fokozódott a hangulat. És a csapat megint kitett magáért. Személy szerint akkor is vastapssal jutalmaztam volna őket, ha kikapunk 1-0-ra, de így. Leírhatatlan, amit akkor átélhettünk. Sajnos a videó itt sem adja vissza azt az atmoszférát, ami a stadionban uralkodott, de azért itt vannak a gól utáni pillanatok: https://www.youtube.com/watch?v=oWz6WmK-K-g&feature=youtu.be

Az ünneplés a metróban is folytatódott, és le a kalappal a srácok előtt. Fantasztikus élményekkel gazdagodhattunk. Én amíg élek nem felejtem el. Szerintem Ők se.

(01:08)