7100 km-ert utaztunk az EB ideje alatt. A túra költsége 808 EUR, melynek több mint a fele útdíj. Előzetesen számítottunk is rá, hogy így lesz, de azért így is értek meglepetések minket. Például Torinót elhagyva, amikor Lyon felé átértünk a határon, akkor egyből egy fizetőkapu állta utunkat. 44 eurót gomboltak le rólunk. Rá is kérdeztem, hogy akkor ez most egész Lyonig tart? Nem, nem. Ez csak az alagút. Hogy mi? Egy 12 km-es alagútért dobtunk ki egy vagyont. Mint később kiderült, meg lehetett volna kerülni. Ehhez képest meglehetősen olcsó (5,5 EUR) volt a világ legnagyobb viaduktján áthajtani. A Millau-i viadukt valóban lenyűgöző. Kinézetre a Megyeri hídhoz tudnám hasonlítani, csak kb 10* akkora. 2,5 km hosszú, viszont több mint 300 méter magas. A körülöttünk elterülő mélység, és a magas pilonok mellett az ember megtapasztalja, hogy milyen kis porszem valójában.
Óriási az az ország. Néhány nap alatt teljesen megváltozik az ember értékrendje. Budapesti ember számára Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, stb. messze van. Kint ami 500 km alatt van az közelinek számít. Ebben jelentősen közrejátszik, hogy mindenhova van autópálya vagy autóút. Költséghatékonyságból Lyonban úgy döntöttünk, hogy 47,5 eurót megspórolunk és fizetős utak elkerülésével megyünk át Toulouse-ba. Többnyire autóúton haladtunk, de bizony országutakon is menni kellett. Azonban ez sem okozott gondot ugyanis Magyarországgal ellentétben kint az országutak nem mennek át a falvakon. Az 500 km-es út alatt csupán 4-5 faluba tért be az út. Persze ezt sem bántuk, mivel ezek nagyon hangulatos kis falvak. Építészeti szempontból mindegyik ugyanúgy néz ki. A hegy tetején templom, kolostor vagy szobor látható, és a faluban általában csörgedezik valami patak. Mindenhol parkok és parkosított körforgalmak. Körforgalom körforgalom hátán, de ez mégsem zavaró, mivel nagyon kreatív megoldásokkal dobják fel. Kisebb fákkal, formára nyírt bokrokkal és virágokkal díszítik. Aki követi a Tour de France karékpáros körversenyt, az sok ilyen falucskát láthat. Én azért beillesztek 2 képet. Az elsőnél a kolostort tartottam érdekesnek, mivel elképzelni sem tudom, hogy építették azt oda. A másodiknál pedig egy patakocska látható a háttérben egy hegy tetején álló szobor. A képen aprónak tűnik, de lényegesen nagyobb mint a szabadság szobor.
Szállásra csupán 50 eurót költöttem Toulouse-ban. A többit couchsurfing vagy ismeretség révén oldottuk meg. Így tehát számomra 250 euróba került a túra. Általában nem szoktam számolni a kaját, cigit, stb, mivel azt itthon is megeszi, elszívja az ember. Most azonban ez mégis említésre méltó, mivel az 5-7 eurós sörárak nem a magyar pénztárcához igazodnak. Persze ezt is át lehet hidalni némileg. Egyrészt én 2 tálca sört csomagoltam az útra, másrészt a boltokban 1,5 euróért lehetett kapni 0,33-as Heinekkent. A sörözőkben érdemes lett volna figyelni a Happy Hour akciókat, mert ilyenkor a 6-7 eurós sört 4-5 euróért is meg lehetett kapni. Na ez volt az a rész, ami nem hatott meg. Így is úgy is drága.
A Davidoff 7,20, olaszoknál pl csak 5,40. Ugyanakkor 1-2 euróért egész finom előre gyártott szendvicseket lehetett kapni. Az alapvető élelmiszerek kb azon az áron kaphatóak mint itthon. A kekszek, csokik is kb azon az áron vannak mint itthon, de szerintem kint finomabbak. A csoki ott csoki.
Egyelőre ennyi, amint időm engedi, töltök még fel képeket.
(15:23)
